Tegnap, sok-sok emberrel együtt megdöbbenve értesültem a francia Charlie Hebdo című újság szerkesztőségét ért terrortámadásról, amely eddig 14 halálos áldozatot követelt. A részletekről nem is írnék többet, - a kisebb-nagyobb hírportálok újságírói ezt már megtették helyettem, - inkább azt ezt övező reakciókról írnék pár sort. Megdöbbentett ugyanis az a hozzáállás, amit nem csak az internetes fórumok IQ-betyár hozzászólóitól láttam, hanem amit a tulajdon kollégáim szájából is hallottam.
Történetesen azt, hogy ez a sok szerencsétlen grafikus újságíró (bár az áldozatok között rendőrök és civilek is voltak) megérdemelte a halált. Minek baszogatták a muszlimokat? Úgy kell nekik! Nagyon jól tudták, hogy ha folytatják Mohamed próféta és az iszlám vallás gyalázását, ez lesz a vége. Az iszlám vallás és a követői már csak ilyenek. Kellett nekik provokálni őket!
Talán mondanom sem kell, hogy mikor ezt meghallottam itt bent az irodában, köpni-nyelni nem tudtam. Sőt, amikor megpróbáltam ellenérvként (ellenérvként? Hát normális, intelligens emberek között kellene egyáltalán érveket felhozni ez ellen?!) felsorolni jó pár dolgot, például azt, hogy civilizált ember nem öl civilizált embert, főleg nem vallási alapon, lehurrogtak. Az ő meglátásuk szerint, mivel a Közel-Kelet Európába szakadt fiai nem állnak azon a kulturális szinten, mint mi, a Nyugat, ezt el lehet nézni nekik. Ők ilyenek, ők így oldják meg a problémáikat, ez van. Nálunk is így működött pár száz évvel ezelőtt a dolog: ha valaki bántotta a keresztényeket, azt felnégyelték, máglyahalálra ítélték, háborút indítottak ellene. Szóval mi sem vagyunk különbek, ugye-ugye!
Persze erre azt feleltem, hogy természetesen az európai kultúrának is vannak sötét foltok a múltjában, de együttes erővel legyőztük ezt a fajta mentalitást. Éppen ezért a 21. században elvárnám más kultúráktól is, hogy velünk együtt haladjanak a fényes jövő felé. Sőt, elmondtam azt is, hogy ha már muszlim testvéreinket (akik nagy többségben nyilván nem öngyilkos terroristák) beengedtük az országainkba, akkor alkalmazkodniuk kellene ahhoz, ami itt van: a szabad sajtóhoz, a szólásszabadsághoz, a vallási liberalizmushoz. Az már csak a hab volt érvelésem tortáján, hogy a Charlie Hebdo karikaturistái sosem a muzulmán hitet bántották, hanem a vallási fanatizmust, a vallás elvakult követőit bírálták (ahogy nemkülönben nem kímélték a zsidókat, vagy a katolikus egyházat sem).
Mindezen mondataim azonban süket fülekre találtak, továbbra is a "maguk hozták a fejükre a bajt" kezdetű mondatot hajtogatták kedves munkatársaim, és fölényesen mosolyogtak felháborodásomon, míg én belül olyan csalódást éreztem, amilyet már régóta nem kellett átélnem.
Igazság szerint, ami egyszerűen nem fér a fejembe, az az, hogy bárki, legyen az okos, vagy buta, hogyan képes elfogadni az erőszakot, a gyilkosságot, mint megoldást egy pusztán ideológiai problémára. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a nagy, ostoba tömegek könnyen magukévá tesznek olyan eszméket, érveléseket, amelyeket demagóg módon a fejükbe sulykolnak, de azt, hogy egyébként tájékozott, intelligens emberek meg sem próbálnak elgondolkozni egy ehhez hasonló terrorcselekmény hátterén, és zokszó nélkül elfogadják több másik ember értelmetlen, erőszakos halálát, sőt, még meg is erősítik a terrorcselekmény jogosságát, az nem pusztán ostobaság, hanem gonoszság.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.